Már hívtalak, mikor a csukott ajtót még nem láthattad, mondja az Úr. Figyelve a szavakat nem láttam az ajtót, a beszélő teste is rejtve maradt, amint a korábbi szavakat sem ismertem meg. Ma is, ha vannak, akik nézik az ajtót, csak azt láthatják, ami megmozgatja figyelmüket. Elsőként a tanítványok sem látták meg szemükkel azt, aki hozzájuk csatlakozott, és akit az emauszi vacsorán felismertek.: „Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat”. Kiszaladnak az ajtón, és éjszaka a jó hírrel a tanítványokhoz futottak. A tanításban és a kenyértörésben utoléri a feltámadó test a tanítványokat. Dávid a zsoltárban így ír: „Táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya”. Az ajtók tehát, melyek korábban nem voltak láthatók, holnap nyitva lesznek. Ha gyerekként élsz, akkor ajándéknak, feldíszítve kapod, mint a kegyelmet, ha nem, akkor más törvény szerint, átjárhatóvá lesz neked. Korosabb ember a kegyelmi ajándékot származtatja, amit tud, abból következtet. Az ígéret miatt veszélyes mérték lesz „világkép”.
Figyelmed nem felém irányul, aki nyílt és szabad vagyok, és szólítalak. Gondolsz valamit a tervemről? Azzal, hogy szeretetet akarok megvallani feléd, mi jó okom lenne, főként akkor, hogyha akit imádok, az kegyelmet kér tőlem. Szerinted van olyan, aki elfogadja a kegyelmet, és egyben nevethet is ezen? Nem vagy értelem nélkül, figyelj a szavakra, te is ilyen vagy. Hasonlítunk népünk egységében, de ne tagadd ez kevés és sok is. Népünk megosztott, és szenved. Ha ezt akarnád, hogy társnak, a szavak mellett a kegyelmem legyen veled, mint jelet odaállítom melléd, és akkor meglátod, hogy nem fog megtagadni téged a jel. Látni fogják, a kegyelem jelét rajtad. Nem értik, hogy a te kegyelmed jele nincs rajtam, ezért zavart lesz írásom, addig míg veled is számolok. Van, aki már most ellenem emeli karját, de akik majd tőled várják, hogy mutass rá ennek a kegyelemnek a jelére, lesz olyan is. Kivételes keresztedet, aki veled kapcsolatba kerül, látni fogja, leginkább hozzád közel álló lényemet, a kegyelem jelét, mely nem jellemez. Olyat, ami a sajátod, és az enyém is, az akkor is szavak jele, az egységé lesz, legyél bár hazug, látni fogják benned, amiről majd kérdeznek. Egy jel vagy a sötétben, fény, és amit látnak, kereszted lesz. Az utolsó események idején, egy felém vezető út vezet hozzád is, amin sokaknak kellene járni, veled együtt. Járjatok ezen, ha nem, akkor magyarázd el a zárt ajtó titkát, ha megtudod. Amit mondok, annak értelmét a zárt ajtóknál fedezd fel.
Elébe állok az embernek, hogy életre vezessem, és csak magamat adom, remélem érted, ez van kezdetben. Nem kerülhet meg, mert egy új törvény keresztjét is viseli, amivel majd legvégül előttem megáll, és törvényt vagy kegyelmet gyakorlok felette. Amikor az emberre néztél, a szavak értelmét alig láttattad, amikor utad vége felé vagy, engem is szemlélsz. Jegyezd fel a fordulat titkos értelmét. Akik maguk alkotta törvényekre hivatkozik, már nem vesz észre engem. A vak nem ismer, engem tagad, és te is vaknak látszol miattam, rólam nem kérdeztek. Megismert, mondja, és vak maradt. Az ajtó titka ez, ha jelemre nézek, és a megtagadók, a hűtleneket áldom. Íme, előttem a történeted. Ez megmenti, de csak a föld harmadát. A többség kegyelmemet nem tapasztalja meg, és még a mellé állított segítő szellemnek is hátat fordít. Ez úgy fog hatni, de fonák módon, hogyha elszaporodik a becstelenség, akkor túlárad a kegyelmem. A föld maradék kétharmada ma még átkozza ellenségét, és közben átformálja az új törvény a kegyelem gyakorlóit, így azokat is, akik viselik az a tőled kapott jelet.
Fájdalmas az Urnak, amit megmutat, hogy a Gonosz keserves útra viszi a gonoszt, és kevesen ismerik ezt. Elpanaszolta, amikor a panasz kutjai még tiszták voltak, merítettem belőle. A szavak értelme fordult. Ami a keserves jövőre vonatkozott, azt a pusztába kiáltották, amit egymással megosztottak, az visszhang volt csupán. Az átkok hangjait a Gonosz ismerte, az Úr előtti félelem nem lett kedves, ha az olcsón tagadott dicsőség elvesztegetett ideje véget nem ért volna. A feltámadás, az érdemszerző fájdalom, az isteni beteljesülésnek része lett. És ami utálatos volt, azt teszik a hűtlenek záloggá idővel, láthatják már. Az ember értelméről van szó, amely a szellemi ajándékot nem fogadja el, imádata önérték és fájdalmát nem nemesíti. A múltból lényeges, most is lényegesek a szavak. Így juthatunk majd az ajtóig vissza, ha az ember felfedezi, ami rejtettet, hogy az út kétfelől vezet ide. A lelki szegénység ajándékát a keresztények közül kevesen tudják maguk javára fordítani. Ha már az ellenséges beszédek ideje lejárt a felekezetek között az emmauszi úton járunk, ahol a szenvedő nép két gyermekéhez csatlakozik a feltámadott Jézus, hogy a bánat után fellelkesítsen, és felismertesse a kenyértörésben magát. Ezek előtt, megkereshetjük a hozzánk hasonló lelki szegényt, hogy a szavak derűjében okot találjunk a kenyértörésre.
Beléptél az életembe Uram. Igen láttam, számos esetben, amikor küldtem hozzád, mint egy angyalt, a kegyelmi üzenet hírvivőjével az okos szavakat, hogy lépj felém. Mondtad is sokszor a hírnöknek, nem nézve arcának fényét, hogy várjon. Máskor szenvedő népemhez indultál, ígérettel. Most eldöntheti a világ, hogy hova tartozik. Felépült körödben egy ház, melyben ígéret lakozik, mert annak köveiből épült. Angyalok szentek és emberek építették azt, amiben részed van, de az idők dolgai miatt nem vagytok otthon elegen, amíg azt mondjátok, hogy a házam ajtóit nem ismeritek.
Nem fogja hírét venni az időknek, az Emberfia eljövetelének, aki nem feltételezi, hogy jól bánik majd veled, aki megcsalni nem akar, és törvényt hoz melletted, olyat, amiben törvényed hiányos. Házamba jöhetsz, az ajtót már ismered. A házadba én is elmegyek, megbecsüllek, a gyalázat ruháiba öltözve.
Figyelmed nem felém irányul, aki nyílt és szabad vagyok, és szólítalak. Gondolsz valamit a tervemről? Azzal, hogy szeretetet akarok megvallani feléd, mi jó okom lenne, főként akkor, hogyha akit imádok, az kegyelmet kér tőlem. Szerinted van olyan, aki elfogadja a kegyelmet, és egyben nevethet is ezen? Nem vagy értelem nélkül, figyelj a szavakra, te is ilyen vagy. Hasonlítunk népünk egységében, de ne tagadd ez kevés és sok is. Népünk megosztott, és szenved. Ha ezt akarnád, hogy társnak, a szavak mellett a kegyelmem legyen veled, mint jelet odaállítom melléd, és akkor meglátod, hogy nem fog megtagadni téged a jel. Látni fogják, a kegyelem jelét rajtad. Nem értik, hogy a te kegyelmed jele nincs rajtam, ezért zavart lesz írásom, addig míg veled is számolok. Van, aki már most ellenem emeli karját, de akik majd tőled várják, hogy mutass rá ennek a kegyelemnek a jelére, lesz olyan is. Kivételes keresztedet, aki veled kapcsolatba kerül, látni fogja, leginkább hozzád közel álló lényemet, a kegyelem jelét, mely nem jellemez. Olyat, ami a sajátod, és az enyém is, az akkor is szavak jele, az egységé lesz, legyél bár hazug, látni fogják benned, amiről majd kérdeznek. Egy jel vagy a sötétben, fény, és amit látnak, kereszted lesz. Az utolsó események idején, egy felém vezető út vezet hozzád is, amin sokaknak kellene járni, veled együtt. Járjatok ezen, ha nem, akkor magyarázd el a zárt ajtó titkát, ha megtudod. Amit mondok, annak értelmét a zárt ajtóknál fedezd fel.
Elébe állok az embernek, hogy életre vezessem, és csak magamat adom, remélem érted, ez van kezdetben. Nem kerülhet meg, mert egy új törvény keresztjét is viseli, amivel majd legvégül előttem megáll, és törvényt vagy kegyelmet gyakorlok felette. Amikor az emberre néztél, a szavak értelmét alig láttattad, amikor utad vége felé vagy, engem is szemlélsz. Jegyezd fel a fordulat titkos értelmét. Akik maguk alkotta törvényekre hivatkozik, már nem vesz észre engem. A vak nem ismer, engem tagad, és te is vaknak látszol miattam, rólam nem kérdeztek. Megismert, mondja, és vak maradt. Az ajtó titka ez, ha jelemre nézek, és a megtagadók, a hűtleneket áldom. Íme, előttem a történeted. Ez megmenti, de csak a föld harmadát. A többség kegyelmemet nem tapasztalja meg, és még a mellé állított segítő szellemnek is hátat fordít. Ez úgy fog hatni, de fonák módon, hogyha elszaporodik a becstelenség, akkor túlárad a kegyelmem. A föld maradék kétharmada ma még átkozza ellenségét, és közben átformálja az új törvény a kegyelem gyakorlóit, így azokat is, akik viselik az a tőled kapott jelet.
Fájdalmas az Urnak, amit megmutat, hogy a Gonosz keserves útra viszi a gonoszt, és kevesen ismerik ezt. Elpanaszolta, amikor a panasz kutjai még tiszták voltak, merítettem belőle. A szavak értelme fordult. Ami a keserves jövőre vonatkozott, azt a pusztába kiáltották, amit egymással megosztottak, az visszhang volt csupán. Az átkok hangjait a Gonosz ismerte, az Úr előtti félelem nem lett kedves, ha az olcsón tagadott dicsőség elvesztegetett ideje véget nem ért volna. A feltámadás, az érdemszerző fájdalom, az isteni beteljesülésnek része lett. És ami utálatos volt, azt teszik a hűtlenek záloggá idővel, láthatják már. Az ember értelméről van szó, amely a szellemi ajándékot nem fogadja el, imádata önérték és fájdalmát nem nemesíti. A múltból lényeges, most is lényegesek a szavak. Így juthatunk majd az ajtóig vissza, ha az ember felfedezi, ami rejtettet, hogy az út kétfelől vezet ide. A lelki szegénység ajándékát a keresztények közül kevesen tudják maguk javára fordítani. Ha már az ellenséges beszédek ideje lejárt a felekezetek között az emmauszi úton járunk, ahol a szenvedő nép két gyermekéhez csatlakozik a feltámadott Jézus, hogy a bánat után fellelkesítsen, és felismertesse a kenyértörésben magát. Ezek előtt, megkereshetjük a hozzánk hasonló lelki szegényt, hogy a szavak derűjében okot találjunk a kenyértörésre.
Beléptél az életembe Uram. Igen láttam, számos esetben, amikor küldtem hozzád, mint egy angyalt, a kegyelmi üzenet hírvivőjével az okos szavakat, hogy lépj felém. Mondtad is sokszor a hírnöknek, nem nézve arcának fényét, hogy várjon. Máskor szenvedő népemhez indultál, ígérettel. Most eldöntheti a világ, hogy hova tartozik. Felépült körödben egy ház, melyben ígéret lakozik, mert annak köveiből épült. Angyalok szentek és emberek építették azt, amiben részed van, de az idők dolgai miatt nem vagytok otthon elegen, amíg azt mondjátok, hogy a házam ajtóit nem ismeritek.
Nem fogja hírét venni az időknek, az Emberfia eljövetelének, aki nem feltételezi, hogy jól bánik majd veled, aki megcsalni nem akar, és törvényt hoz melletted, olyat, amiben törvényed hiányos. Házamba jöhetsz, az ajtót már ismered. A házadba én is elmegyek, megbecsüllek, a gyalázat ruháiba öltözve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése